Az én anyukám egy szuperhős.

Anya a család szíve, és mosolya a szívverése. Az én anyukám akkor is mosolygott, amikor szíve szerint üvöltött volna. Én nem voltam jó kislány, és most 22 év elteltével sem vagyok, de ez majd egy másik történet. Tehát vissza a kicsi énre. Én tipikusan az a kislány voltam, amikor anya azt mondta ülj le én felálltam, ha azt mondta menjek be én kimentem, tegyem le én felvettem, ne kiabáljak én annál jobban üvöltöttem. De mindig türelmes volt, és kitartó. Velem, is mint szinte minden kisgyerekkel történtek kisebb nagyobb balesetek. Ez néha csak a fürdőszobáig vezetett egy kis fertőtlenítő egy kis géz és egy anyai puszi és mintha meg se történt volna olykor viszont a baleseti volt a célirány. Az anyukám rengeteget dolgozott. Soha nem akarta, hogy bármibe is hiányt szenvedjek. És soha nem is szenvedtem. Bárki megkérdezi, milyen volt a gyerekkorom mindenkinek azt mondom, hogy tökéletes.  Én kiskoromba sose láttam a szüleimet veszekedni. Én mindi is egy tökéletes családot láttam, ahol van egy szerető anya, apa, nagymama. Én sose láttam az anyukámat szomorúnak. Sose láttam sírni. Én akkoriba azt hittem az anyukák nem tudnak sírni. Majd később rájöttem, hogy de, csak jól tudnak időzíteni. Bármi is történt velem, anyukám mindi ott volt mellettem, a sikereimbe és a kudarcaimba egyaránt. Az én anyukám ébresztőóra, tanító néni, takarítónő, tudakozó, pincérnő, orvos, gyermekfelügyelő, ápoló, tiszt, fotós, tanácsadó, diák, személyi asszisztens, könyvelő, ATM éjjel-nappal, ügyeletes.

Amikor nagyobb lettem az ágyba hozott kakaót felváltotta a kávé. Ugyanakkor a mai napig megnyugtat, ha a fogorvosi székbe anyukám fogja a kezem. Amikor nagyobb lettem, és rájöttem, hogy a rózsaszín szobámon túl is van élet, jöttek a nem alszom éjszakák. Nálunk mindig is apa volt az engedékenyebb. Ekkoriban nálunk is előfordultak szócsaták. A mehetek? Nem. Miért nem? Csak. Na, de.. nincs de. Nem és kész. Ajtócsapkodás és „öri hari” ugyanakkor kiskoromba megtanultam, hogy a szavaknak súlya van. Soha nem hangzott el egyetlen olyan szó, se amivel megbánthattam volna. Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké. Az én anyukám rutinos anya volt hiába én vagyok az egy szem gyereke. Ő tudta, hogy parancsolgatással nem lehet gyereket nevelni. Amikor egy átbulizott éjszaka után másnap délbe úgy keltem, mint szerintem mindenki, soha többet egy kortyot se. Amikor kimentem a konyhába egy szem aspirin és egy pohár víz várt fejmosás helyett. Most már értem, hogy amikor én nagyba szórakoztam, hajnalok hajnalán ő 10 percenként az órájára nézett, és addig, amíg nem jöttem, haza nem aludt egy percet se. Sose kémkedett, mert sose volt rá oka. Kiskoromba azt is megtanította, hogy ha őszinte leszek hozzá, akkor ő mindig meg fog bennem bízni. Anya az, aki szeret és támogat, miközben én az álmaimat kergetem. SZERETLEK ANYA!

 

2015.12.03.

Oldal: Az én anyukám egy szuperhős
♥ Minden lánynak kell egy rózsaszín világ ♥ - © 2008 - 2024 - vattacukorfelfo.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat